Dacia Fan Club
DaciaFanClub
Renault 12

A Renault 12 egy családi autó, melyet a francia autógyártó, a Renault gyártott 1969-1980között. Kapható volt limuzin (Berline) és kombi (Break) változatban is, s a 21. században is sok helyen gyártották a licensze alapján. Az első években a 12-es számos elismerést kapott az európai sajtótól a tágas, kényelmes belsőért, illetve a stílusa, a teljesítménye és az alacsony üzemanyag-fogyasztása miatt. Az észek-amerikai sajtó azonban máshogy értékelte a kézhez kapott 1974-es modellt: Road & Track teszt során kritikus hibának vélték a motor "zavaró" zaját, komoly tervezési hibának vélték a szervókormány nélküliséget is, illetve nagyon gyengének találták a szellőztető rendszert is. A típus gyártása és értékesítése a nyugat-európai régióban véget ért 1980-ban, de a modellt a Renault leányvállalatok tovább éltették. Az utolsó R12 1999-ben készült Törökországban, míg a román autógyártó, a Dacia folyamatosan készítette az R12-alapú 1310 szedán és kombi változatait 2004-ig, míg a pick-up-okat 2006 decemberéig. Összességében, a Renault 12 egy sikeres autó volt, hiszen 2,5 millió autót értékesítettek.
A projekt
1965-ben, a Renault úgy érezte, szükséges egy új modell bevezetése, hogy áthidalja a szakadékot a Renault 8 és a Renault 16 között. Így hát a Project 117 követelményei a következők voltak: "Az autónak gazdaságosnak, nem túl bonyolultnak kell lennie, tágas belső térrel, tágas csomagtartóval, és egy kis motorral. Az autó könnyen előállítható kell, hogy legyen, így a világ minden táján gyártható lenne, továbbá megbízható kell, hogy legyen az exportpiacokon, és megfelelően kényelmesnek Franciaország számára. Nem utolsó sorban használható legyen az egyes típusvariácókhoz is." A Renault 12 „design” a „Genesis” Renault 16-hoz nyúlik vissza, hisz még néhány kezdeti koncepció terv is nagy hasonlóságot mutatott a 16-ossal. Azonban az R12 technikai szempontból nagyban különbözött az R16-tól, vagy a kis R4-től, hisz pl ellentétben az összes akkori elsőkerékhajtásos Renault-tal, az első kerekektől előrébb a motor hosszában került bele (ellentétben R4, R16). A motor a Cléon blokk 1289ccm-re bővített változata volt, amely elődjét már 1962-től R8-ban és R10-ben is használtak. A motor elhelyezése lehetővé tette hogy padlólemez alá helyezze a váltót, így elkerülvén az eddigi megoldásokat, úgy mint R4 esetében a műszerfal-váltót, illetve R16 esetében a kormányváltót. A kézifék kezdetben a műszerfal alatt volt. A R12 felfüggesztése is eltért elődjeitől, hiszen hátul egy merev, de könnyű hátsó hidat kapott, szemben a független 4 kerékfelfüggesztéssel. A kézifékkar a későbbiekben a két ülés közé került.
Változatok
Az 1969. októberében A Párizs Autószalonon bemutatkozott 12-es csak 4 ajtós, szedán változatban volt elérhető T, illetve TL felszereltségi szinttel, mindkét esetben 1289ccm-es blokkal. A drágább TL változatban elől már két dönthető ülés volt, (L változatban üléspad), az ajtókon kartámaszok, lámpatestek a csomagtartóban, és a kesztyűtartóban, fűtött hátsó ablakot kapott, illetve elakadásjelző is kialakításra került. 1970-ben, két új változatot vezettek be. A kombit, mely azonos felszereltségi szintekkel és motorokkal volt elérhető, illetve a nagy teljesítményű Renault 12 Gordini-t, mely egy teljesen alumínium, 1565ccm-es blokkot kapott az R16TS-ből adoptálva, illetve két dupla torkú fekvő Weber karburátorral, megerősített főtengellyel, ötsebességes váltóval, elől hűtött tárcsafékkel, hátul az eddig elől használatos teli tárcsákkal, illetve hangolt felfüggesztéssel. A Gordini egyedi fényezéssel került forgalmazásba, több színben, ám a két dupla fehér csík egyedi azonosítója lett eme változatnak. A leghíresebb Gordini szín a francia kék lett. 1972 októberében vezették be, a még igényesebb R12 TS-t. Ugyanaz a 1289ccm-es motor volt benne, viszont egy duplatorkú Weber karburátorral, mellyel nőtt a teljesítmény, illetve a maximális elérhető sebesség is. Esztétikailag, az autó megkülönböztethető más R12-től a különleges Gordini-stílusú kerekeivel, a króm csík az autó mentén, és két extra fényszórója maitt. A TS további újításai közé tartoztak a fejtámlák, a fordulatszámmérő és a hűtő-folyadék hőmérsékletmérő is. 1973 októberében, az R12 TR jelent meg, mely a TL és a TS felszereltségi szint között volt, ám automata váltóval. A típus 1975-ben egy ráncfelvarráson ment keresztül, aminek eredményei az új típusú hűtőrács, hátsó lámpák és a műszerfal voltak.
Románia
Dacia megszerezte a szükséges gépeket és alapvető R12 terveket, s Dacia 1300 néven, 1969-1979 között gyártotta a típust. Később, az áttervezett utódját, a Dacia 1310-et gyártotta 1979-től 2004-ig. A 35 éves gyártási periódus alatt, összesen 1.979.730 db jármű, illetve 1975 és 2006 között, az összesen 318,969 példányszámban gyártott pick-up lépte át a román gyárkaput.
Törökország
Egy Renault 12-es alapú autót gyártottak a törökországi Oyak-Renault-nál 1971 és 2000 között. A korábbi modellek hasonlóak voltak az eredeti R12-höz, egészen addig, míg át nem tervezték az 1980-as években (Renault 12 Toros).
Ausztrália
A Renault 12 az ausztrál Wheels magazin Év Autója díját 1970-ben elnyerte. Ebből épült a Renault Ausztrália összeszerelő üzem a Melbourne külvárosában Heidelberg a CKD készletek. Mint például a különféle komponensek forrásai helyben voltak ülések. (It was built at Renault Australia's assembly plant in the Melbourne suburb of Heidelberg from CKD kits. Various components such as seats were sourced locally.) Az ausztrál modellek általában követték az Egyesült Királyság modelljeit, beleértve az 1975-ös ráncfelvarrást is. 1976-ban azonban a Renault 12 1397ccm-es blokkot kapott, azonos kinézetben. 1978-ban a 12-es gyártása újraindult, Renault Virage néven. Ez azonos volt az eredeti 12-essel, különlegessége a dupla körlámpák voltak. A típus termelése 1980-ban ért véget Ausztráliában.
Észak-Amerika
Az amerikai piacra a Renault 12 három felszereltségi szinttel érkezett, úgy mint 12, 12 L, és 12 TL, kezdve egy igen olcsó ártól 2975$-tól, egészen 3448$-ig. A típus kinézetre nagyobb autó volt, mint bármely más európai import, valamint a hosszanti elsőkerék-hajtású elrendezés is megkülönböztette európai társaitól. A motor, egy R16, egészében alumínium 1,6 literes (1647ccm) amelyet külön a USA piacnak állítottak elő. 1975-ben korszerűsítették a típust félgömb alakú lámpákkal és a nagyobb kompresszió aránnyal.
Dél-Amerika
Brazíliában, a 12-es egy változatát Ford Corcel-ként, később Ford Del Rey-ként értékesítették, mikor a Ford do Brasil felvásárolta a gyárat és a Willys-Overland autók gyártásának jogát, amely egy a késői 1960-as évekből származó, Renault-tal közösen kidolgozott terv volt. A Corcel gyártása valójában 1968-ban indult meg Brazíliában, mielőtt a Renault 12 gyártása elindult volna Franciaországban. A Renault 12 népszerű volt Argentínában és Kolumbiában, 1970 és 1980 között. A Columbia a Renault SOFASA üzemében készült Envigado-ban és Duitama-ban a Boyacá és Antiquia részlegében 1973 és 81 között, CKDból készült, amik Argentinából és Franciaországból származtak. Argentínában, a helyi változatok a "Santa Isabel" üzemben készültek a Renault Argentína tartományban Cordoba-ban. A termelés 1971 novemberétől, 1994 novemberéig tartott (1973-től 1992-ig a kombi), összesen mintegy 450.000 elkészült autóval. A munkálatok itt is 1289ccm-es blokkal kezdődtek, ám 1977-ben áttértek az 1397ccm-es blokkra, s a motorba legnagyobb beszerelhető furat és dugattyú mérettel, 1992-ben áttértek az 1557ccm-es blokkra. Az autókat 1988-ig 4, később már 5 sebességes váltókkal szerelték. Az R12 valamivel magasabb státuszt kapott ebben az országban, mint egyéb helyeken, hisz itt a Reanult autók választéka igen szűk volt (R4, R6 és a Renault Torino). Ez okozta a gyári extrák bővítését is úgy, mint a légkondicionálót és minőségi kárpitokat, hogy valamelyest lezárja a szakadékot a típus és a Torino között, a Renault 18-as, 1982-es érkezéséig. Ugyanezen ok miatt gyakorlatilag a kombi modellek is a TS mechanikai és kényelmi funkcióival készültek. A R12 Alpine egy sport változat volt, melynek elsődleges célja a helyi rally fejlődése volt. A fő újdonságok az 1397ccm-es motor az R5 Alpine-ból (helyben beépített, importált alkatrészekből), üvegszálas motorháztető, a versenyre hangolt felfüggesztés, valamint az egyedi festés volt. The engine turned out , giving the Alpine a top speed of around. Az új felfüggesztés is olyan jónak bizonyult, mint az erőmű, melyet akkoriban úgy minősítettek, hogy "kiváló" és a "mintha sínen menne" (CORSA Magazine). A Renault nem volt érdekelt nagy volumenű termelésben, így 1977 és 1980 között csak 493 db autó készült (értékesítve 1978-tól). Plusz, az Alpine kézi-építésű folyamata és az importált alkatrészek tették hozzávetőlegesen 40%-kal magasabb árúvá az alapvető TL verzióhoz képest. Néha az R12 Alpine alkatrészeket használták rally-ban R12 TS-hez, mivel ezek ritka kívánatos karakterisztikát adtak az autónak, de mint az R12 Alpine maga, nagyon ritkák voltak.
Forrás:


www.000webhost.com
Elérhetőségünk: daciafanclub [kukac] gmail [pont] com
Az oldalon található anyagokra minden jog fenntartva!
Az oldal minimum 1024*768pixel felbontásra van optimalizálva! Támogatott böngészők: Firefox, Chrome, (Internet Explorer).
DaciaFanClubHungary
BandeeeSoft copyright © 2010 - 2014